Mentünk 90m-t amikor hirtelen:
-ááh
-Szofi!
Ricsi felsegített de én nem tudtam lábra állni
-héj,mi történt?
-begörcsölt a lábam
-Na gyere
Ricsi felkapott a hátára
-így már is jobb
-köszönöm
Mentünk pár métert,egy kis fákkal teli tisztáson letett a hátáról.
-nem vagy valami könnyü mondthatom
-haha ez nem volt valami kedves,de azért köszönöm
-ugyan,nem kell köszönnöd
Ricsi elment egy kicsit,így legalább tudtam nyugisan gondolodni.Az igazat megvallva,amikor a közelében vagyok egyszerűen nem tudok gondolkodi.